Óriási szakadék tátong a szociális szolgálatok, szolgáltatások és a felmerülő igények között. Ha veszélyben, súlyos állapotban vagyunk, a mentőt, rendőrséget, illetve a tűzoltóságot hívjuk. Hétköznapibb dolgainkban pedig egyre gyakrabban vesszük igénybe a különféle futárszolgálatokat, hiszen egyre szélesebb körben vannak jelen életünkben: csomagtovábbítás, étel házhoz rendelése… Ezek közül egyikkel sincs semmi gond, sőt! Egyre eredményesebben végzik a dolgukat.

Mi a helyzet azonban azokkal, akiknek egy bevásárlóra, vagy egy segítő kézre lenne szükségük a takarításban? Hová fordulhatnak azok, akiknek nagy szükségük lenne egy azonnali kisegítő élelmiszercsomagra?

Társadalmunk kezd egyre inkább az extremitásokra berendezkedni. Például még egy pizzát is jól megszervezett formában, drága autókkal visznek házhoz, ennek ellenére egy-egy beteg kórházból való hazaszállítására már nincs lehetőség. Abszurd az is, hogy a mentő csakis sürgős esetben szállhat ki a helyszínre. Így az ezt megelőző pillanatokban még nem biztos, hogy akadna segítség egy injekció gyors beadására, egy patikában való bevásárlásra.

Nagy a hiánya, tehát, ebben a városban, egy olyan telefonszolgálatnak, melyet református (és nem csak!) testvéreink, idővel akár éjjel-nappal is hívhatnának problémáik közepette. Ez nagymértékben kitöltené a szociális szolgáltatások közötti űrt. Egy olyan feladat, mely ránk vár.

Még így sem biztos az, hogy meg tudjuk fékezni azt, hogy családok, egy-egy kritikusabb periódusban élelem nélkül maradjanak, vagy idősek kerüljenek kórházba, csak azért mert valaki nem ment el időben gyógyszert beadni nekik, de az biztos, hogy sok olyan helyen ott lehetnénk, ahol most még nem vagyunk!

Sajó Norbert, II. éves teológus

   2008. december 17., Kolozsvár.